Gólyatábor

POK - Gólyatábor

Gólyatábor #2k16 #POK

Animátorként kiélhettük gyerekes „felnőttösködésünket” és vezető ambícióinkat a gólyatábor szervezése és lebonyolítása során. A gólyákat beavattuk a gimnáziumi élet kő kemény megpróbáltatásainak zord világába. Persze-persze. Igazából viszont az a helyzet, hogy a gólyaléttől kezdődően az érettségi izzadósan izgulós hónapjaiig, olyannak éljük meg a felnőtté válást, amilyennek szubjektív lényünk szeretné. Minden pillanatban próbáljuk azt tenni, amit akkor éppen a legjobbnak vélünk. Nem mindig sikerül önmagunknak maradni, hiszen változunk, sokszor meggondolatlanok vagyunk. Valaki klikkesedik. Van, aki vezeti a társaságot. Van, akire címkéket akaszthatunk. Valaki valóban kő keményen dolgozik négy évig és van, aki laza tud maradni még egy komoly döntéshozatal során is… Ahány gólyából lett végzős, annyi gimis sztori.

Táborozóink valószínűleg nagyon elfáradtak… Sőt, lenne, aki azt mondaná, hogy ezt többször nem vállalná be. (A hajnali négykor kezdődő, igen csak pulzusemelő tornát én sem szeretném túl gyakran megismételni…) Végzősként viszont átértékelődött bennem ez az egész dolog… Minden nap megfordul a fejemben az a gondolat, hogy „bárcsak még ott tartanék”. Szóval üzenem a gólyáknak, hogy ne örüljenek, hogy máris lezajlott a beavatásuk, hiszen lesz olyan pillanat, amikor újra meg akarják élni a „kiképzést”.

Úgy érzem, hogy a szervezésbe fektetett energia (ahogy a fizikában szokás mondani) nem veszett el, csak átalakult. Nagyon sokat dolgoztunk animátortársaimmal és tanárainkkal azért, hogy egy ilyen tartalmas táborral nyithassuk az új gimisek pannonos pályafutását. Hagyományos szertartásunk helyszíne Fonyódliget volt, ahol a Balcsi feltette a pontot az i-re, hiszen sokkal komfortosabb környezetet teremtett egy ilyen jellegű esemény lebonyolításához.  Sűrű programot állítottunk össze, mindig volt valami, amit a csapatokra osztott „madárkáink” éppen alkottak. Badacsonyt is bejártuk, ahol állomásos versenyfeladatok keretein belül kellett érvényesülnie a kreatív gondolkodásnak. Eleve erre építettük az egész tábort, hiszen a talpraesett, önálló gondolkodás nagyon fontos a gimiben és az életünk során is… (Mondjuk nem minden esetben, de ez mellékes.)

Mi a helyzet a gólyák szemszögével? Szerintem jól érezték magukat. Nem is mernek mást mondani! J (Hatalmas dicséret nekik, szinte nem is volt velük semmi probléma!) Kipróbálták milyen büdös pólóban élni, ízetlen kaját enni, hajnalban kelni, ébernek maradni minden helyzetben, hagymát halászott vizes szájjal túrórudit lisztből kiharapni és persze még sok minden mást. Remélem, egyszer majd a hasznukra válik ez a sok „fontos” dolog!

Összességében tehát nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az egész csapatnak és persze annak is, hogy a nagytöbbség jól érezte magát! Fel van adva a lecke a következő évre! Hajrá!

 

Nagy Johanna (Joki)

TOP